Márton Mónika - akivel együtt dolgozunk a Kata programunkon
szervezetfejlesztő, tréner, coach
Az elmúlt 15 évben, a legtöbb tapasztalatot termelő vállalatoknál szerezetem.
Amikor trénerként elkezdtem a szektorban dolgozni, tudtam, hogy ha illeszkedni szeretnék az ott dolgozókhoz, akkor valamilyen szintem értenem kell a gyártást, és „hobbi szinten” a leant.
Én a saját élményű tanulásban hiszek, ezért azon túl, hogy a legfontosabb fogalmakat megtanultam, igyekeztem a folyamatokat megérteni, ahol volt lehetőségem, elmentem műszakba dolgozni. Így aztán gyártottam görgős csapágyat, kismegszakítót, és sok minden mást.
Saját élményem lett arról, hogy még a legfejlettebb leanes vállatoknál sem működik igazán jól mind az, ami a Toyotát híressé tette. Valami fontos dolog, valami lényegi elem hiányzik, ami mindig mozgásban tartja a dolgokat, valami láthatatlan faktor, ami az egész lelke.
Jó pár évvel ezelőtt részt vettem egy dán programban, pontosabban annak magyar adoptálásában, aminek „Lean szemléletű vezetés” volt a címe.
A program azt üzente, hogy minden kezdeményezés, változás, és folyamat elsikkad, ha a vezetés nem támogatja, és leveszi a figyelmét a napi rendszerességű, folyamatos, és szisztematikus fejlesztésről.
A program nagyon jó volt, de ma azt látom, megelőzte a korát, vagy inkább minket, szerintem a lényegét akkor mi sem értettük pontosan.
Nincs az a hibabiztos rendszer, vagy folyamat, amit ha magára hagyunk, ne állna meg. És ha ma valami megáll, az nem más, mint a hanyatlás első lépése.
Tavaly jött számomra a lényeg megértése, amikor kezembe került a Toyota Kata könyv. Úgy voltam vele, mint korábban kamasz koromban, amikor verset olvastam: „Tudtam én ezt, én is pontosan ezt érzem, de nem tudtam ilyen jól összeszedni”
Szervezetfejlesztőként, trénerként, coachként abban hiszek, hogy az emberek képesek a változásra, fontos számukra, hogy a legjobbat hozzák ki magukból, hogy értéket teremtsenek, és lássák, mit ér az, amit tesznek.
Ma már a munkavállalók döntenek arról, hogy szívvel-lélekkel dolgoznak-e, vagy csak a fizikai testüket viszik be a munkahelyükre.
Minden vállalat azt szeretné, hogy szívvel-lélekkel dolgozó munkatársai legyenek, hiszen a technológia, a jó gépek, a jó gyakorlatok, a jobbnál jobb informatikai megoldások elérhetőek a cégek számára.
Az igazi piaci előnyt az humán tőke mozgósításának képesség, az emberi tudás, és kreativitás felszínre hozásának képessége fogja adni. Az lesz tartósan elöl, aki erre tartósan képes, legyen az egyén, csapat vagy vállalat.
A XXI. század a tudásalapú kor, ahol az a dolgunk vezetőként, hogy folyamatosan fejlesszük a munkatársak azon képességét, amivel a legjobb szolgáltatást vagy terméket állítják elő.
Olyan emberekre van szükség, akik alkalmazkodnak a változáshoz, és mindig van válaszuk arra a kérdésre: „Mi foglakoztat mostanában Téged, milyen szakmai kihívásra keresed a választ?”
Korábban is élt az a leanes gondolat, miszerint ha nincs probléma az a probléma. Ha őszinte akarok lenni, amikor ezt először meghallottam, hát hogy is mondjam csak…. enyhén szólva értetlenül álltam a dolog előtt.
Aztán cégem lett, és megértettem mit jelent ez?
Azt jelenti, hogy az az igazán elkötelezett és értékes munkaerő, akinek van válasza arra, hogy mi foglalkoztat mostanában a területeden? Mert foglalkoztatja őt az, ami a munkája, minden nap tesz azért, hogy hogyan lehetne jobban? Valójában az a munkájának a legfontosabb fókusza, hogy hogyan lehetne mindig egy picit jobban, hogyan találhatnék megoldást arra, amire most még nem látom, hogyan háríthatnám el azt az akadályt, amit most még nem tudok? Akinek itt van a fókusza, nem a körülményeken, amelyek mint adottságok vesznek minket körül.
Ha pedig olyanok is vannak, akiknek erre nincs válaszuk, akkor tanítsuk meg őket gondolkodni, ez a dolgunk vezetőként.